Érdekes, hogy a magyar nyelv mennyire csodálatos, őszinte módon kifejező: nevén nevezi a dolgokat, változatossága gyönyörködtet.
Értékesítő.
Gyakran találok munka hirdetést, és elgondolkodtatott, miért is lehet olyan nehéz jó értékesítőt találni. Sokan azt mondják, hogy nem akarnak értékesíteni…
Rugaszkodjunk el picit magától ettől, és nézzük meg egy másik megközelítésből ezt a kérdést.
Néhány hete alvás előtt arra gondoltam, hogy mindannyian a szellem-lélek-test hármas egységét éljük (legalábbis próbálkozunk vele).
Értelem-érzelem-érintés. Amikor a leírt három ok miatt teszünk vagy gondolunk valamire, akkor (fájdalmas felismerés), ÉRDEKünk fűződik hozzá. Az értékesítő feladata, hogy az általa kínált valamilyen termékre vagy szolgáltatásra kereslettel rendelkező egyéneket minél nagyobb arányban megtalálja. Értéket teremtünk, és az Ő dolga, hogy ezt eljuttassa azokhoz a fogyasztókhoz, akiknek kereslete van rá.
Miért ilyen mostoha gyermek így a társadalomban az értékesítő pozíciója? Már a munkavállalók oldaláról nézve?
Azért, mert még nem gondolkodtak el azon, amit fentebb leírtam? Kötve hiszem, hogy ilyen egyszerű magyarázatot találni rá.
De minél többen próbálunk meg új megközelítésből tekinteni valamire, annál kevesebb harc van bennünk, és annál inkább több szeretettel tud működni a világ.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: