Hétvége

Mindenki nagyon várja a hétvégét. Most, hogy itthon vagyok, és sikerült leterítenie a megfázásnak, gondolkodóba estem. 

Azt hittem, már elfogytak a szavak, hogy kifogytam a mondanivalóból.

Tavaly részt vettem prána energia tanfolyamon. Azelőtt pörögtem, a kiégés határmezsgyéjén járva,  és figyeltem.

Figyeltem a volt kollégámat, egy igencsak tehetős férfit, és láttam, hogy kiégett.

Túlpörgette magát. 

Azóta, hogy megfigyeltem őt, már lassan 3 év telt el.

Most itthon vagyok. És régóta minden hétvégén vártam egy beteljesületlen ígéretre, ami nem létezik többé. 

És ma, így betegen is tudom, hogy többé már nem várok rá. Tőled már nem várok semmire. Hisz megszakadt ez a szál. De néha azt érzem, hogy szerepet cseréltem veled. Mintha egy teljesen másik ember lettem volna, és mindössze 3 hónap telt el.

Ma már nem is kéne emlékeznem rád. És amikor a párommal vagyok boldogan, és hétvégén azt csinálom, amit én tennék,  akkor eszembe sem jutsz sem Te, sem az a közös program, amire hónapokig vártam.

Hogy mi lesz most? Lesznek újra szavaim. Pörögni már nem úgy fogok, ahogy régen, de újra önmagam leszek.

Boldogsággal hallgatom a zenét, miközben házimunkát végzek. Reiki kezelem magam és másokat. Elmélyedek egy könyvben. Mesélek és még többet szerepelek, bohóckodok.

Mert mindenbe mindent bele adok. Mindent.

És osztogatom a kért tanácsot is, mint mindig.

Mert éles elmével és heves vérmérséklettel, de rugalmassággal is megáldott a sors.

Ma már tudom, hogy csak azért történt minden, mert tudatosabb vagyok, mint Ti, akik miatt megváltoztam. És nem érzek haragot, sem szánalmat, tulajdonképpen irántatok semmit.

Most itt az ideje a gyógyulásnak, és a blogom célirányos megváltoztatásának.

Amint meggyógyultam, és újra eljön a várva várt pihenés ideje: hétvégén.