A két fiatal mintegy hatvan méterre állt egymástól. A fiú szürke pólót, fehér alapon szürke mintás szörfös nadrágot viselt, és egy fekete-neonzöld sportcipőt. A lányon a nyári hőség ellenére cirmosszürke mintás hosszú nadrág, szürke póló és egy szürke-rózsaszín túracipő volt. Egymásra néztek, és abban a pillanatban felismerték egymást anélkül, hogy azelőtt találkoztak volna.
A rokonlelket fedezték fel egymásban egy szempillantás alatt. Nem volt ebben semmi különös, egyszerűen egy síkban álltak, könnyű prédává válva Ámor nyilának, ami egyetlen lövésből találta el mindkét fiatal szívét.
Mindezt egy gyönyörű pillanatkép formájában kellett volna megörökíteni – ahogyan a türkizbe hajló vidám, kíváncsi szempár összefonódott a színes, leírhatatlan, másik kíváncsi tekintettel -, de az élet úgy rendezte, hogy a legszebb pillanatokat az emberi elmék kapacitására bízza.
Az újbóli találkozás nem volt kétséges – az élet jó lapokat osztott le nekik?
Folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: