Mindenki elkezdi valahol, valahogy, valamiért.
Biztos ismeritek a furcsa gyerek típust. Azt a fajtát, aki nem játszik a többi gyerekkel, egyedül foglalja el magát és amikor néha megszólal, az a szívedbe talál? Többnyire, nagyon fáj, amit mond, és menekülsz?
Ha megvan a kép, a lelki szemeid előtt ott a gyerekkori énem. Előbb tudtam beszélni, mint bármi mást, és úgy döntöttem, megtanulok olvasni: teljesen egyedül.
Ezek után tanácsokért kerestek. Most itt vagyok, meglátjuk, hol lesz még lehetőségem rá, hogy kibontakoztassam magam. 🙂
Jó szórakozást!
Kommentek